Ahogy az előző bejegyzésben írtam, elindultam azon az úton, hogy minden folyamatot magam csináljak végig a fotózásban. A fotógépeim most épp kiestek a játékból, de negatív volt bőven, szóval adta magát a dolog: kezdjem el megtanulni az előhívást.
Egy point&shoot gépem is előkerült, benne egy félig lefotózott filmmel. Gondoltam, az pont jó lesz arra, hogy legyen mivel kísérletezzek – ha elrontom, nem a világ vége. Elsőre nem is számítok nagy eredményre.
Ezzel a felszereléssel indítottam:
- egy Paterson előhívótankot,
- három nagyobb és egy kisebb mérőedényt,
- egy vízhőmérőt,
- egy csipeszt,
- egy füzetet és egy stoppert.
A vegyszerekből pedig az előhívót, a fixírt, az ecetet és a desztillált vizet én szereztem be. Ez volt a „starter pack”.
A film, amit választottam, egy Ilford HP5 Plus 400 volt. Ezt magam tekertem be az újrahasználható filmtankba. Rögtön két filmet is előhívtam. A Paterson tank alján ott van, mennyi folyadékot kell használni: 550 ml.
A film betöltése
Nekem nincs profi, kézbedugós sötétkamrám, úgyhogy a fürdőszobát alakítottam át. Jobb is így, kényelmesebb. Na persze a sötétben filmretekercset befűzni nem egy leányálom. Érdemes előtte gyakorolni olyan filmmel, amit nem sajnálsz – és tényleg sötétben, mert más érzés, mint fény mellett.
Egy tipp: ne vigyél be se telefont, se okosórát, mert a legkisebb fény is hazavágja az egészet.
Előhívás
Az előhívó (developer) nem akartam a legdrágábbat venni, inkább olyat kerestem, ami környezetbarátabb.
Így esett a választás az Adox XT-3-ra, ami két komponensből áll. Az „A” tasakot kb. 700 ml, 20–30 °C-os desztillált vízben oldottam fel, amíg teljesen átlátszó nem lett.
Ezután jött a „B” komponens, azt is addig kavargattam, amíg feloldódott. Fontos, hogy minden vegyszer 20 °C körüli hőmérsékletű legyen. Én vízfürdőbe raktam a tartályokat, és úgy melegítettem, majd kavartam át.
Stopfürdő
Savas közeg kell hozzá, de nem kell túlzásba vinni. Lehet venni gyári, előre bekészített oldatot, de én inkább ecetet használva magam készítettem el. 1%-os oldatot csináltam: 550 ml desztillált vízhez 2 evőkanál 9%-os ecetet adtam.
Fixír
Adox Adofix Plus Rapid Fixír mellett döntöttem. Leírás szerint két 35 mm-es filmhez 1:4 arányban kell hígítani, és 3–4 percig használni. Ez nálam 440 ml vízhez 110 ml fixír volt. És itt jött a spórolás: nem öntöttem ki, hanem félretettem egy másik filmhez.
Mindent aprólékosan leírtam a füzetembe, hogy később se felejtsem el. Nem csak a lépéseket, hanem a tapasztalatokat is, mert ez tényleg olyan, hogy apróságokon lehet elcsúszni.
Az időkeretek nálam így néztek ki:
- 8 perc előhívó A recept szerint 7 perc, de beleszámoltam, hogy kb. 30 másodperc beönteni, és ugyanennyi kiönteni. Az első 30 másodpercben folyamatosan kevertem, aztán minden percben 10 másodpercet. Nagyobb köröket írtam le a tankkal, és néha finoman az asztalhoz is ütögettem, hogy a buborékok kijöjjenek.
- 2 perc stopfürdő. Az első 30 másodperc kavargatás, aztán a második perc elején 10 másodperc ismételt kavargatás, majd 1:45 körül már elkezdtem kiönteni.
- 4 perc fixálás. Ugyanaz a folyamat: első 30 másodperc intenzív, majd minden perc elején 10 másodperc kavargatás.
- 4 perc öblítés. Először simán a csap alatt. A végén, az utolsó két öblítésnél desztillált vizet használva, hogy ne maradjon foltos.
A filmeket csipeszre akasztva szárítottam a fürdőben. Nagy meglepetésemre csak az egyik filmen voltak képkockák – valószínűleg a másik film sosem lett lefotózva.
Ezután mindent kimostam, megszárítottam és elraktam. Az előre bekevert előhívót barna üvegbe öntöttem, sötét helyre tettem, és a fixírt is ugyanígy tároltam a következő alkalomra.
Amíg száradt a film, csak ültem, néztem a lógó tekercseket, és valahogy olyan érzés volt, mint amikor az ember első alkalommal főz meg egyedül egy ételt, és alig várja, hogy megkóstolja.
És lám, itt vannak az eredmények:
Leave a Reply